Búcsú levél!

Ígérem nem zavarlak többé ,
s most már végleg elmegyek.
Egy lány félre lép utadból,

és nem lesz többé  a játék szered.
Köszönöm,hogy szerethettelek,

egy világot törtél össze bennem.
De ne hidd,hogy könnyen el felejtelek.

Ha látlak párnámat könnyel öntözöm,
hangod sebet üt bennem,

 de ezt a fájó érzést mégis köszönöm.
Nevettél mikor engem sírni láttál.

Csalódott szívemmel szívtelenül bántál.
Te sem fogsz mindig kacagni nevetni.

Te is fogsz az életben sírni könyörögni.
De akkor már késő lesz.

Nekem Te mondtad,hogy túl vagy már mindenen.
Mondhatod gúnyosan,hogy elmúlt szerelem.

Áruló fények másról beszélnek,
 azon a közömbösnek tűnő szemeden.

Fogadj el engem úgy ahogy vagyok
hisz ennél szebb emléket úgysem adhatok.

Rossz is voltam hozzád szívtelen.
Bocsáss meg mindent kedvesem.

Én is tartozom egy vallomással.
Nem lehetsz boldogabb soha mással.

Ha azokra gondolsz kik téged szeretnek,
Gondolj rám is mert Én is szeretlek!
 

   Egy fájó érzés!

Egy fájó érzés tölti el szívemet.
Borzasztó csalódás,mit feledni nem lehet.

Elhagyott ember lett belőlem.
Meg tört a szívem,s elhagyott reményem.
Gyötör a fájdalom elveszi eszemet.

Miért kell élnem?
-Nélküled szenvedek!

Nincs kedvem elhagyott engemet.
Csak az igazság maradt, mi meg ülte lelkemet.

El tudtad feledni,hogy szerettelek.Azt a sok percet mit veled töltöttem el.

Eldobtál minden-minden szép emléket.
Össze törted szívem,s elhagyott reményem.

Kísérj el majd az utolsó utamon.
De ne feled  szeretlek nagyon.

Ha a testem rideg deszka körülfogja.
Lelkem a sírhalom nyomja.

Fejem felett lesz majd a kereszt.
Arra írd fel hogyha még szeretsz.

S éjszaka örök almomból vissza-vissza térek
Mesélj a múltadról mondj valami szépet!